olyan csendesen indul a reggel
talán ma már a nap sem kel fel
csak pislog
álmos szemmel

ólmos felhők lógnak az égen
súlyosan
piszkosfehéren
a madárdal hallgat
csend van
mint régen
a végtelen idő kezdetén
mikor a téróceánba hulltam
és rám borult a fénytelen éj
feketén

a hullámok mostak partra
tisztán és érintetlenül
s akkor a csillagok megszólaltak
és meghallottam a dalt
mi lüktet azóta is
végeérhetetlenül