tegnap még

tegnap még csak bontogatta magát a tavasz
ráérősen a rejtőző rügyekből
ma már ha a fák alatt haladsz
rád ömlik mint túlcsordult üvegből
az erdő fényes ragyogó zöldbe öltözött
talpad alatt süppedő moha
érezd hogy szívedbe új erő költözött
ami nem múlik többé soha
az útszéli öreg tölgy arany fénye felragyog
vén ágai hegyén ifjú levelek
halk suttogással köszöntik a napot
s reggeli esőben fürdenek
ő nem érzi szívében a csordogáló perceket
neki az idő még lassan sem halad
csak tudja hogy eljött újra a kikelet
s az ágvégen az élet egyszer csak kifakad