üzenet a múltból

üzenet a múltból

lélegzet visszafojtva vártam
ahogy tettem egymás után a lábam
a víztől iszamos köveken
egymás után
apránként
lassan haladva a sodró patakban
fejem felett a fák közt
az ég halvány ablaka
ragyogott messze fent
míg idelent derengett
az erdő árnyéka
emlékek játéka
vagy valami más
incselkedett velem
de ahogyan megálltam
a vízben megláttam
hogy erdei tündérek fürdenek
csilingelő hangjuk szalad a habokon
hajuk fehér fodrokat vet
nevetésük emléke máig fülembe cseng
szívemben a régmúlt idő
így néha feldereng