a vers nekem
az önmagamba térülő ösvény
a sorok a végtelenből kúsznak elő,
futnak és elhalványulnak
a fényben felragyognak
majd hamvukba halnak a szavak
Verset írni gimnazista koromban kezdtem. Sok év kihagyás, rengeteg fal felépítése után újra megjelentek az életemben, és elkezdték lebontani a körém zárult teret, tégláról téglára. Ez legteljesebb magánügyem volt sokáig, az írások mind fiókba kerültek. A mandalafestés nyitott meg valamiféle kaput a lelkemben, amin át ki tudok lépni, meg merem mutatni, mi rejlik a mélyben.
A versek üzenetek a magasabb világból, nekem, általam.
Soha nincs bennem szándék arra, hogy verset írjak, nincs benne semmi akarás. Egyszerűen életre kel, megszületik, végül kiömlik és leírom.
Magamról írok, de bárki magára ismerhet bennük, másnak is segítség, kapaszkodó lehet, ahogyan nekem.